kapitány

Hungarian

Etymology

A wanderword, via German Kapitän and Italian capitano.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒpitaːɲ]
• Hyphenation: ka‧pi‧tány
• Rhymes: -aːɲ

Noun

kapitány (plural kapitányok)

1. captain (a naval officer with a rank between commander and commodore and rear admiral)
2. captain (one of the athletes on a sports team who is designated to make decisions, and is allowed to speak for his team with a referee or official.)
3. (historical) commander of a fortress

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	kapitány	kapitányok
accusative	kapitányt	kapitányokat
dative	kapitánynak	kapitányoknak
instrumental	kapitánnyal	kapitányokkal
causal-final	kapitányért	kapitányokért
translative	kapitánnyá	kapitányokká
terminative	kapitányig	kapitányokig
essive-formal	kapitányként	kapitányokként
essive-modal	—	—
inessive	kapitányban	kapitányokban
superessive	kapitányon	kapitányokon
adessive	kapitánynál	kapitányoknál
illative	kapitányba	kapitányokba
sublative	kapitányra	kapitányokra
allative	kapitányhoz	kapitányokhoz
elative	kapitányból	kapitányokból
delative	kapitányról	kapitányokról
ablative	kapitánytól	kapitányoktól
non-attributive possessive – singular	kapitányé	kapitányoké
non-attributive possessive – plural	kapitányéi	kapitányokéi

Possessive forms of kapitány

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kapitányom	kapitányaim
2nd person sing.	kapitányod	kapitányaid
3rd person sing.	kapitánya	kapitányai
1st person plural	kapitányunk	kapitányaink
2nd person plural	kapitányotok	kapitányaitok
3rd person plural	kapitányuk	kapitányaik

Derived terms

• kapitányi
• kapitányság

Compound words

• csapatkapitány
• főkapitány
• hajóskapitány
• rendőrkapitány

Further reading

• kapitány in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.