katasztrófa

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin catastropha, from Ancient Greek καταστροφή (katastrophḗ, overturning).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɒtɒstroːfɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: ka‧taszt‧ró‧fa

Noun[edit]

katasztrófa (plural katasztrófák)

  1. catastrophe, disaster

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative katasztrófa katasztrófák
accusative katasztrófát katasztrófákat
dative katasztrófának katasztrófáknak
instrumental katasztrófával katasztrófákkal
causal-final katasztrófáért katasztrófákért
translative katasztrófává katasztrófákká
terminative katasztrófáig katasztrófákig
essive-formal katasztrófaként katasztrófákként
essive-modal
inessive katasztrófában katasztrófákban
superessive katasztrófán katasztrófákon
adessive katasztrófánál katasztrófáknál
illative katasztrófába katasztrófákba
sublative katasztrófára katasztrófákra
allative katasztrófához katasztrófákhoz
elative katasztrófából katasztrófákból
delative katasztrófáról katasztrófákról
ablative katasztrófától katasztrófáktól
Possessive forms of katasztrófa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. katasztrófám katasztrófáim
2nd person sing. katasztrófád katasztrófáid
3rd person sing. katasztrófája katasztrófái
1st person plural katasztrófánk katasztrófáink
2nd person plural katasztrófátok katasztrófáitok
3rd person plural katasztrófájuk katasztrófáik

Derived terms[edit]