kerete

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

keret +‎ -e ‎(possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛrɛtɛ]
  • Hyphenation: ke‧re‧te

Noun[edit]

kerete

  1. third-person singular (single possession) possessive of keret

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kerete
accusative keretét
dative keretének
instrumental keretével
causal-final keretéért
translative keretévé
terminative keretéig
essive-formal kereteként
essive-modal keretéül
inessive keretében
superessive keretén
adessive kereténél
illative keretébe
sublative keretére
allative keretéhez
elative keretéből
delative keretéről
ablative keretétől