kertje

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kert +‎ -je ‎(possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛrcɛ]
  • Hyphenation: kert‧je

Noun[edit]

kertje

  1. third-person singular (single possession) possessive of kert
    A szomszédunknak gyönyörű kertje van!‎ ― Our neighbor has a beautiful garden!

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kertje
accusative kertjét
dative kertjének
instrumental kertjével
causal-final kertjéért
translative kertjévé
terminative kertjéig
essive-formal kertjeként
essive-modal kertjéül
inessive kertjében
superessive kertjén
adessive kertjénél
illative kertjébe
sublative kertjére
allative kertjéhez
elative kertjéből
delative kertjéről
ablative kertjétől