kiejtése

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kiejtés (pronunciation) +‎ -e (its, possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkijɛjteːʃɛ]
  • Hyphenation: ki‧ej‧té‧se

Noun

[edit]

kiejtése

  1. third-person singular single-possession possessive of kiejtés

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kiejtése
accusative kiejtését
dative kiejtésének
instrumental kiejtésével
causal-final kiejtéséért
translative kiejtésévé
terminative kiejtéséig
essive-formal kiejtéseként
essive-modal kiejtéséül
inessive kiejtésében
superessive kiejtésén
adessive kiejtésénél
illative kiejtésébe
sublative kiejtésére
allative kiejtéséhez
elative kiejtéséből
delative kiejtéséről
ablative kiejtésétől
non-attributive
possessive - singular
kiejtéséé
non-attributive
possessive - plural
kiejtésééi