kiejtés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kiejt +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkiʲɛjteːʃ]
  • Hyphenation: ki‧ej‧tés

Noun[edit]

kiejtés ‎(plural kiejtések)

  1. pronunciation (standard sound of a word)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kiejtés kiejtések
accusative kiejtést kiejtéseket
dative kiejtésnek kiejtéseknek
instrumental kiejtéssel kiejtésekkel
causal-final kiejtésért kiejtésekért
translative kiejtéssé kiejtésekké
terminative kiejtésig kiejtésekig
essive-formal kiejtésként kiejtésekként
essive-modal
inessive kiejtésben kiejtésekben
superessive kiejtésen kiejtéseken
adessive kiejtésnél kiejtéseknél
illative kiejtésbe kiejtésekbe
sublative kiejtésre kiejtésekre
allative kiejtéshez kiejtésekhez
elative kiejtésből kiejtésekből
delative kiejtésről kiejtésekről
ablative kiejtéstől kiejtésektől
Possessive forms of kiejtés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kiejtésem kiejtéseim
2nd person sing. kiejtésed kiejtéseid
3rd person sing. kiejtése kiejtései
1st person plural kiejtésünk kiejtéseink
2nd person plural kiejtésetek kiejtéseitek
3rd person plural kiejtésük kiejtéseik