kivégzés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kivégez +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkiveːɡzeːʃ]
  • Hyphenation: ki‧vég‧zés

Noun

[edit]

kivégzés (plural kivégzések)

  1. execution (the act of putting to death or being put to death as a penalty)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kivégzés kivégzések
accusative kivégzést kivégzéseket
dative kivégzésnek kivégzéseknek
instrumental kivégzéssel kivégzésekkel
causal-final kivégzésért kivégzésekért
translative kivégzéssé kivégzésekké
terminative kivégzésig kivégzésekig
essive-formal kivégzésként kivégzésekként
essive-modal
inessive kivégzésben kivégzésekben
superessive kivégzésen kivégzéseken
adessive kivégzésnél kivégzéseknél
illative kivégzésbe kivégzésekbe
sublative kivégzésre kivégzésekre
allative kivégzéshez kivégzésekhez
elative kivégzésből kivégzésekből
delative kivégzésről kivégzésekről
ablative kivégzéstől kivégzésektől
non-attributive
possessive - singular
kivégzésé kivégzéseké
non-attributive
possessive - plural
kivégzéséi kivégzésekéi
Possessive forms of kivégzés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kivégzésem kivégzéseim
2nd person sing. kivégzésed kivégzéseid
3rd person sing. kivégzése kivégzései
1st person plural kivégzésünk kivégzéseink
2nd person plural kivégzésetek kivégzéseitek
3rd person plural kivégzésük kivégzéseik

Further reading

[edit]