klasszikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin classicus[1] +‎ -ikus.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈklɒsːikuʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: klasz‧szi‧kus

Adjective[edit]

klasszikus (not comparable)

  1. classic, classical

Derived terms[edit]

Noun[edit]

klasszikus ‎(plural klasszikusok)

  1. classic, classicist

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative klasszikus klasszikusok
accusative klasszikust klasszikusokat
dative klasszikusnak klasszikusoknak
instrumental klasszikussal klasszikusokkal
causal-final klasszikusért klasszikusokért
translative klasszikussá klasszikusokká
terminative klasszikusig klasszikusokig
essive-formal klasszikusként klasszikusokként
essive-modal
inessive klasszikusban klasszikusokban
superessive klasszikuson klasszikusokon
adessive klasszikusnál klasszikusoknál
illative klasszikusba klasszikusokba
sublative klasszikusra klasszikusokra
allative klasszikushoz klasszikusokhoz
elative klasszikusból klasszikusokból
delative klasszikusról klasszikusokról
ablative klasszikustól klasszikusoktól
Possessive forms of klasszikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. klasszikusom klasszikusaim
2nd person sing. klasszikusod klasszikusaid
3rd person sing. klasszikusa klasszikusai
1st person plural klasszikusunk klasszikusaink
2nd person plural klasszikusotok klasszikusaitok
3rd person plural klasszikusuk klasszikusaik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2