klasszikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin classicus.[1] With -ikus ending.
Pronunciation
Adjective
klasszikus (not comparable)
Derived terms
Noun
klasszikus (plural klasszikusok)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | klasszikus | klasszikusok |
| accusative | klasszikust | klasszikusokat |
| dative | klasszikusnak | klasszikusoknak |
| instrumental | klasszikussal | klasszikusokkal |
| causal-final | klasszikusért | klasszikusokért |
| translative | klasszikussá | klasszikusokká |
| terminative | klasszikusig | klasszikusokig |
| essive-formal | klasszikusként | klasszikusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | klasszikusban | klasszikusokban |
| superessive | klasszikuson | klasszikusokon |
| adessive | klasszikusnál | klasszikusoknál |
| illative | klasszikusba | klasszikusokba |
| sublative | klasszikusra | klasszikusokra |
| allative | klasszikushoz | klasszikusokhoz |
| elative | klasszikusból | klasszikusokból |
| delative | klasszikusról | klasszikusokról |
| ablative | klasszikustól | klasszikusoktól |
| non-attributive possessive - singular |
klasszikusé | klasszikusoké |
| non-attributive possessive - plural |
klasszikuséi | klasszikusokéi |
| Possessive forms of klasszikus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | klasszikusom | klasszikusaim |
| 2nd person sing. | klasszikusod | klasszikusaid |
| 3rd person sing. | klasszikusa | klasszikusai |
| 1st person plural | klasszikusunk | klasszikusaink |
| 2nd person plural | klasszikusotok | klasszikusaitok |
| 3rd person plural | klasszikusuk | klasszikusaik |
See also
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN