kodon

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: kódon

Esperanto[edit]

Noun[edit]

kodon

  1. accusative singular of kodo

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From English codon.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkodon]
  • Hyphenation: ko‧don

Noun[edit]

kodon (plural kodonok)

  1. (biochemistry) codon (sequence of three adjacent nucleotides)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kodon kodonok
accusative kodont kodonokat
dative kodonnak kodonoknak
instrumental kodonnal kodonokkal
causal-final kodonért kodonokért
translative kodonná kodonokká
terminative kodonig kodonokig
essive-formal kodonként kodonokként
essive-modal
inessive kodonban kodonokban
superessive kodonon kodonokon
adessive kodonnál kodonoknál
illative kodonba kodonokba
sublative kodonra kodonokra
allative kodonhoz kodonokhoz
elative kodonból kodonokból
delative kodonról kodonokról
ablative kodontól kodonoktól
non-attributive
possessive - singular
kodoné kodonoké
non-attributive
possessive - plural
kodonéi kodonokéi
Possessive forms of kodon
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kodonom kodonjaim
2nd person sing. kodonod kodonjaid
3rd person sing. kodonja kodonjai
1st person plural kodonunk kodonjaink
2nd person plural kodonotok kodonjaitok
3rd person plural kodonjuk kodonjaik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN