kolléga

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: kollega

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin collega.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkolːeːɡɒ]
  • Hyphenation: kol‧lé‧ga
  • Rhymes: -ɡɒ

Noun[edit]

kolléga (plural kollégák)

  1. colleague (fellow member of a profession)
    Synonyms: kartárs, munkatárs, szaktárs

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kolléga kollégák
accusative kollégát kollégákat
dative kollégának kollégáknak
instrumental kollégával kollégákkal
causal-final kollégáért kollégákért
translative kollégává kollégákká
terminative kollégáig kollégákig
essive-formal kollégaként kollégákként
essive-modal
inessive kollégában kollégákban
superessive kollégán kollégákon
adessive kollégánál kollégáknál
illative kollégába kollégákba
sublative kollégára kollégákra
allative kollégához kollégákhoz
elative kollégából kollégákból
delative kollégáról kollégákról
ablative kollégától kollégáktól
non-attributive
possessive - singular
kollégáé kollégáké
non-attributive
possessive - plural
kollégáéi kollégákéi
Possessive forms of kolléga
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kollégám kollégáim
2nd person sing. kollégád kollégáid
3rd person sing. kollégája kollégái
1st person plural kollégánk kollégáink
2nd person plural kollégátok kollégáitok
3rd person plural kollégájuk kollégáik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading[edit]

  • kolléga in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN