koordináció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Latin coordinatio.[1] With -áció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkoordinaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: ko‧or‧di‧ná‧ció

Noun[edit]

koordináció (plural koordinációk)

  1. coordination

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative koordináció koordinációk
accusative koordinációt koordinációkat
dative koordinációnak koordinációknak
instrumental koordinációval koordinációkkal
causal-final koordinációért koordinációkért
translative koordinációvá koordinációkká
terminative koordinációig koordinációkig
essive-formal koordinációként koordinációkként
essive-modal
inessive koordinációban koordinációkban
superessive koordináción koordinációkon
adessive koordinációnál koordinációknál
illative koordinációba koordinációkba
sublative koordinációra koordinációkra
allative koordinációhoz koordinációkhoz
elative koordinációból koordinációkból
delative koordinációról koordinációkról
ablative koordinációtól koordinációktól
Possessive forms of koordináció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. koordinációm koordinációim
2nd person sing. koordinációd koordinációid
3rd person sing. koordinációja koordinációi
1st person plural koordinációnk koordinációink
2nd person plural koordinációtok koordinációitok
3rd person plural koordinációjuk koordinációik

Derived terms[edit]

References[edit]