koránkelő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

korán +‎ kelő

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkoraːŋkɛløː]
  • Hyphenation: ko‧rán‧ke‧lő

Noun[edit]

koránkelő (plural koránkelők)

  1. early bird

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative koránkelő koránkelők
accusative koránkelőt koránkelőket
dative koránkelőnek koránkelőknek
instrumental koránkelővel koránkelőkkel
causal-final koránkelőért koránkelőkért
translative koránkelővé koránkelőkké
terminative koránkelőig koránkelőkig
essive-formal koránkelőként koránkelőkként
essive-modal
inessive koránkelőben koránkelőkben
superessive koránkelőn koránkelőkön
adessive koránkelőnél koránkelőknél
illative koránkelőbe koránkelőkbe
sublative koránkelőre koránkelőkre
allative koránkelőhöz koránkelőkhöz
elative koránkelőből koránkelőkből
delative koránkelőről koránkelőkről
ablative koránkelőtől koránkelőktől
Possessive forms of koránkelő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. koránkelőm koránkelőim
2nd person sing. koránkelőd koránkelőid
3rd person sing. koránkelője koránkelői
1st person plural koránkelőnk koránkelőink
2nd person plural koránkelőtök koránkelőitek
3rd person plural koránkelőjük koránkelőik