korpulens

Hungarian

Etymology

From German korpulent, from Late Latin corpulentus (“fleshy”), from Latin corpus (“body”). With -ens ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkorpulɛnʃ]
• Hyphenation: kor‧pu‧lens
• Rhymes: -ɛnʃ

Adjective

korpulens (comparative korpulensebb, superlative legkorpulensebb)

1. (literary, euphemistic, of a person, chiefly of a man) corpulent, overweight (large in body)

   Synonyms: kövér, kövérkés, pocakos, testes

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	korpulens	korpulensek
accusative	korpulenset	korpulenseket
dative	korpulensnek	korpulenseknek
instrumental	korpulenssel	korpulensekkel
causal-final	korpulensért	korpulensekért
translative	korpulenssé	korpulensekké
terminative	korpulensig	korpulensekig
essive-formal	korpulensként	korpulensekként
essive-modal	—	—
inessive	korpulensben	korpulensekben
superessive	korpulensen	korpulenseken
adessive	korpulensnél	korpulenseknél
illative	korpulensbe	korpulensekbe
sublative	korpulensre	korpulensekre
allative	korpulenshez	korpulensekhez
elative	korpulensből	korpulensekből
delative	korpulensről	korpulensekről
ablative	korpulenstől	korpulensektől
non-attributive possessive - singular	korpulensé	korpulenseké
non-attributive possessive - plural	korpulenséi	korpulensekéi

Further reading

• korpulens in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN