korszak

Hungarian

Etymology

kor +‎ szak

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkorsɒk]
• Hyphenation: kor‧szak

Noun

korszak (plural korszakok)

1. era

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	korszak	korszakok
accusative	korszakot	korszakokat
dative	korszaknak	korszakoknak
instrumental	korszakkal	korszakokkal
causal-final	korszakért	korszakokért
translative	korszakká	korszakokká
terminative	korszakig	korszakokig
essive-formal	korszakként	korszakokként
essive-modal	—	—
inessive	korszakban	korszakokban
superessive	korszakon	korszakokon
adessive	korszaknál	korszakoknál
illative	korszakba	korszakokba
sublative	korszakra	korszakokra
allative	korszakhoz	korszakokhoz
elative	korszakból	korszakokból
delative	korszakról	korszakokról
ablative	korszaktól	korszakoktól
non-attributive possessive - singular	korszaké	korszakoké
non-attributive possessive - plural	korszakéi	korszakokéi

Possessive forms of korszak
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	korszakom	korszakaim
2nd person sing.	korszakod	korszakaid
3rd person sing.	korszaka	korszakai
1st person plural	korszakunk	korszakaink
2nd person plural	korszakotok	korszakaitok
3rd person plural	korszakuk	korszakaik

Derived terms

• jégkorszak