krakéler

Hungarian

Borrowed from German Krakeeler, from krakeelen (“to bawl, shout”).^[1]

krakéler (plural krakélerek)

(archaic, derogatory) an arrogant and quarrelsome person
- 2022, Péter Gárdos, chapter 3, in Semmelweis Ignác rövid boldogsága, Budapest: Open Books, →ISBN, page 47:
  Stolzot az első korty pálinka mindig krakélerré változtatta. Akkor éppen egy félszemű ökörhajtóval vitatkozott össze, szó szót követett, a részeg legény gatyájának mélyéből egyszer csak elővillant a bugylibicska.
  (please add an English translation of this quotation)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	krakéler	krakélerek
accusative	krakélert	krakélereket
dative	krakélernek	krakélereknek
instrumental	krakélerrel	krakélerekkel
causal-final	krakélerért	krakélerekért
translative	krakélerré	krakélerekké
terminative	krakélerig	krakélerekig
essive-formal	krakélerként	krakélerekként
essive-modal	—	—
inessive	krakélerben	krakélerekben
superessive	krakéleren	krakélereken
adessive	krakélernél	krakélereknél
illative	krakélerbe	krakélerekbe
sublative	krakélerre	krakélerekre
allative	krakélerhez	krakélerekhez
elative	krakélerből	krakélerekből
delative	krakélerről	krakélerekről
ablative	krakélertől	krakélerektől
non-attributive possessive - singular	krakéleré	krakélereké
non-attributive possessive - plural	krakéleréi	krakélerekéi

Possessive forms of krakéler
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	krakélerem	krakélereim
2nd person sing.	krakélered	krakélereid
3rd person sing.	krakélere	krakélerei
1st person plural	krakélerünk	krakélereink
2nd person plural	krakéleretek	krakélereitek
3rd person plural	krakélerük	krakélereik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN