kretén

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: kreten

Czech[edit]

Noun[edit]

kretén m

  1. cretin

Synonyms[edit]

Related terms[edit]

External links[edit]

  • kretén in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • kretén in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkrɛteːn]
  • Hyphenation: kre‧tén

Noun[edit]

kretén ‎(plural kretének)

  1. cretin

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kretén kretének
accusative kretént kreténeket
dative kreténnek kreténeknek
instrumental kreténnel kreténekkel
causal-final kreténért kreténekért
translative kreténné kreténekké
terminative kreténig kreténekig
essive-formal kreténként kreténekként
essive-modal
inessive kreténben kreténekben
superessive kreténen kreténeken
adessive kreténnél kreténeknél
illative kreténbe kreténekbe
sublative kreténre kreténekre
allative kreténhez kreténekhez
elative kreténből kreténekből
delative kreténről kreténekről
ablative kreténtől kreténektől
Possessive forms of kretén
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kreténem kreténjeim
2nd person sing. kreténed kreténjeid
3rd person sing. kreténje kreténjei
1st person plural kreténünk kreténjeink
2nd person plural kreténetek kreténjeitek
3rd person plural kreténjük kreténjeik