kukorica

Hungarian

Etymology

From (deprecated template usage) [etyl] Serbo-Croatian kukuruz (“maize”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkukorit͡sɒ]
• Hyphenation: ku‧ko‧ri‧ca

Noun

kukorica (plural kukoricák)

1. maize

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kukorica	kukoricák
accusative	kukoricát	kukoricákat
dative	kukoricának	kukoricáknak
instrumental	kukoricával	kukoricákkal
causal-final	kukoricáért	kukoricákért
translative	kukoricává	kukoricákká
terminative	kukoricáig	kukoricákig
essive-formal	kukoricaként	kukoricákként
essive-modal	—	—
inessive	kukoricában	kukoricákban
superessive	kukoricán	kukoricákon
adessive	kukoricánál	kukoricáknál
illative	kukoricába	kukoricákba
sublative	kukoricára	kukoricákra
allative	kukoricához	kukoricákhoz
elative	kukoricából	kukoricákból
delative	kukoricáról	kukoricákról
ablative	kukoricától	kukoricáktól
non-attributive possessive - singular	kukoricáé	kukoricáké
non-attributive possessive - plural	kukoricáéi	kukoricákéi

Possessive forms of kukorica
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kukoricám	kukoricáim
2nd person sing.	kukoricád	kukoricáid
3rd person sing.	kukoricája	kukoricái
1st person plural	kukoricánk	kukoricáink
2nd person plural	kukoricátok	kukoricáitok
3rd person plural	kukoricájuk	kukoricáik

Synonyms

• (regional): tengeri
• (regional): törökbúza

Derived terms

• pattogatott kukorica
• kukoricakeményítő