kusza

See also: kuszą

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Either from an unattested verbal stem with -a participle suffix, or back-formation from kuszál (“to tangle”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkusɒ]
• Hyphenation: ku‧sza

Adjective

kusza (comparative kuszább, superlative legkuszább)

1. entangled
2. confused

   Antonyms: világos, érthető

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kusza	kuszák
accusative	kuszát	kuszákat
dative	kuszának	kuszáknak
instrumental	kuszával	kuszákkal
causal-final	kuszáért	kuszákért
translative	kuszává	kuszákká
terminative	kuszáig	kuszákig
essive-formal	kuszaként	kuszákként
essive-modal	—	—
inessive	kuszában	kuszákban
superessive	kuszán	kuszákon
adessive	kuszánál	kuszáknál
illative	kuszába	kuszákba
sublative	kuszára	kuszákra
allative	kuszához	kuszákhoz
elative	kuszából	kuszákból
delative	kuszáról	kuszákról
ablative	kuszától	kuszáktól
non-attributive possessive - singular	kuszáé	kuszáké
non-attributive possessive - plural	kuszáéi	kuszákéi

---

Polish

kusza

Etymology

Probably from (deprecated template usage) [etyl] Czech kuše

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈku.ʂa/

• Audio:

  (file)

Noun

kusza f

1. crossbow (mechanised weapon, based on the bow and arrow)

Declension

Declension of kusza

	singular	plural
nominative	kusza	kusze
genitive	kuszy	kusz
dative	kuszy	kuszom
accusative	kuszę	kusze
instrumental	kuszą	kuszami
locative	kuszy	kuszach
vocative	kuszo	kusze

Synonyms

• samostrzał

Hypernyms

• broń
• oręż

Derived terms

• kusznik

Further reading

• kusza in Wielki słownik języka polskiego, Instytut Języka Polskiego PAN
• Template:R:PWN