lakhely

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

lak +‎ hely

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈlɒkhɛj/
  • (file)
  • Hyphenation: lak‧hely

Noun[edit]

lakhely ‎(plural lakhelyek)

  1. residence (place where one lives)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lakhely lakhelyek
accusative lakhelyt lakhelyeket
dative lakhelynek lakhelyeknek
instrumental lakhellyel lakhelyekkel
causal-final lakhelyért lakhelyekért
translative lakhellyé lakhelyekké
terminative lakhelyig lakhelyekig
essive-formal lakhelyként lakhelyekként
essive-modal
inessive lakhelyben lakhelyekben
superessive lakhelyen lakhelyeken
adessive lakhelynél lakhelyeknél
illative lakhelybe lakhelyekbe
sublative lakhelyre lakhelyekre
allative lakhelyhez lakhelyekhez
elative lakhelyből lakhelyekből
delative lakhelyről lakhelyekről
ablative lakhelytől lakhelyektől
Possessive forms of lakhely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lakhelyem lakhelyeim
2nd person sing. lakhelyed lakhelyeid
3rd person sing. lakhelye lakhelyei
1st person plural lakhelyünk lakhelyeink
2nd person plural lakhelyetek lakhelyeitek
3rd person plural lakhelyük lakhelyeik

Derived terms[edit]