mágia

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: magia and màgia

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Late Latin magia, from Ancient Greek μαγεία (mageía). [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmaːɡiʲɒ]
  • Hyphenation: má‧gia
  • Rhymes: -jɒ

Noun[edit]

mágia (plural mágiák)

  1. magic (the use of rituals or actions, especially based on supernatural or occult knowledge)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mágia mágiák
accusative mágiát mágiákat
dative mágiának mágiáknak
instrumental mágiával mágiákkal
causal-final mágiáért mágiákért
translative mágiává mágiákká
terminative mágiáig mágiákig
essive-formal mágiaként mágiákként
essive-modal
inessive mágiában mágiákban
superessive mágián mágiákon
adessive mágiánál mágiáknál
illative mágiába mágiákba
sublative mágiára mágiákra
allative mágiához mágiákhoz
elative mágiából mágiákból
delative mágiáról mágiákról
ablative mágiától mágiáktól
non-attributive
possessive - singular
mágiáé mágiáké
non-attributive
possessive - plural
mágiáéi mágiákéi
Possessive forms of mágia
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mágiám mágiáim
2nd person sing. mágiád mágiáid
3rd person sing. mágiája mágiái
1st person plural mágiánk mágiáink
2nd person plural mágiátok mágiáitok
3rd person plural mágiájuk mágiáik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN