mérnök

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

mér(to measure) +‎ -nök(-er; occupational suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmeːrnøk]
  • Hyphenation: mér‧nök

Noun[edit]

mérnök ‎(plural mérnökök)

  1. engineer (person qualified or professionally engaged in engineering)

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative mérnök mérnökök
accusative mérnököt mérnököket
dative mérnöknek mérnököknek
instrumental mérnökkel mérnökökkel
causal-final mérnökért mérnökökért
translative mérnökké mérnökökké
terminative mérnökig mérnökökig
essive-formal mérnökként mérnökökként
essive-modal
inessive mérnökben mérnökökben
superessive mérnökön mérnökökön
adessive mérnöknél mérnököknél
illative mérnökbe mérnökökbe
sublative mérnökre mérnökökre
allative mérnökhöz mérnökökhöz
elative mérnökből mérnökökből
delative mérnökről mérnökökről
ablative mérnöktől mérnököktől
Possessive forms of mérnök
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mérnököm mérnökeim
2nd person sing. mérnököd mérnökeid
3rd person sing. mérnöke mérnökei
1st person plural mérnökünk mérnökeink
2nd person plural mérnökötök mérnökeitek
3rd person plural mérnökük mérnökeik

Derived terms[edit]

(Compound words):