mérték

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: mertek and merték

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

mér (to measure) +‎ -ték (nominalizing suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmeːrteːk]
  • (file)
  • Hyphenation: mér‧ték

Noun[edit]

mérték (plural mértékek)

  1. measure

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mérték mértékek
accusative mértéket mértékeket
dative mértéknek mértékeknek
instrumental mértékkel mértékekkel
causal-final mértékért mértékekért
translative mértékké mértékekké
terminative mértékig mértékekig
essive-formal mértékként mértékekként
essive-modal
inessive mértékben mértékekben
superessive mértéken mértékeken
adessive mértéknél mértékeknél
illative mértékbe mértékekbe
sublative mértékre mértékekre
allative mértékhez mértékekhez
elative mértékből mértékekből
delative mértékről mértékekről
ablative mértéktől mértékektől
Possessive forms of mérték
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mértékem mértékeim
2nd person sing. mértéked mértékeid
3rd person sing. mértéke mértékei
1st person plural mértékünk mértékeink
2nd person plural mértéketek mértékeitek
3rd person plural mértékük mértékeik

Derived terms[edit]

(Compound words):