művész
Hungarian
Etymology
From the műv- stem of the noun mű + -ész. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
Noun
művész (plural művészek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | művész | művészek |
| accusative | művészt | művészeket |
| dative | művésznek | művészeknek |
| instrumental | művésszel | művészekkel |
| causal-final | művészért | művészekért |
| translative | művésszé | művészekké |
| terminative | művészig | művészekig |
| essive-formal | művészként | művészekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | művészben | művészekben |
| superessive | művészen | művészeken |
| adessive | művésznél | művészeknél |
| illative | művészbe | művészekbe |
| sublative | művészre | művészekre |
| allative | művészhez | művészekhez |
| elative | művészből | művészekből |
| delative | művészről | művészekről |
| ablative | művésztől | művészektől |
| non-attributive possessive - singular |
művészé | művészeké |
| non-attributive possessive - plural |
művészéi | művészekéi |
| Possessive forms of művész | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | művészem | művészeim |
| 2nd person sing. | művészed | művészeid |
| 3rd person sing. | művésze | művészei |
| 1st person plural | művészünk | művészeink |
| 2nd person plural | művészetek | művészeitek |
| 3rd person plural | művészük | művészeik |
Derived terms
(Compound words):
- éremművész
- festőművész
- harcművész
- hegedűművész
- iparművész
- művésznő
- népművész
- szabadulóművész
- színművész
- szobrászművész
- trombitaművész
- zongoraművész
See also
References
- ^ művész in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)