magány

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Back-formation from magányos. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. [1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɒɡaːɲ]
  • Hyphenation: ma‧gány
  • Rhymes: -aːɲ

Noun

[edit]

magány (plural magányok)

  1. solitude
    Synonym: egyedüllét

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative magány magányok
accusative magányt magányokat
dative magánynak magányoknak
instrumental magánnyal magányokkal
causal-final magányért magányokért
translative magánnyá magányokká
terminative magányig magányokig
essive-formal magányként magányokként
essive-modal
inessive magányban magányokban
superessive magányon magányokon
adessive magánynál magányoknál
illative magányba magányokba
sublative magányra magányokra
allative magányhoz magányokhoz
elative magányból magányokból
delative magányról magányokról
ablative magánytól magányoktól
non-attributive
possessive - singular
magányé magányoké
non-attributive
possessive - plural
magányéi magányokéi
Possessive forms of magány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. magányom magányaim
2nd person sing. magányod magányaid
3rd person sing. magánya magányai
1st person plural magányunk magányaink
2nd person plural magányotok magányaitok
3rd person plural magányuk magányaik

References

[edit]
  1. ^ magány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • magány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN