Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: manko, Manko, and mankō




EB1911 - Volume 01 - Page 001 - 1.svg This entry lacks etymological information. If you are familiar with the origin of this term, please add it to the page per etymology instructions. You can also discuss it at the Etymology scriptorium.


  • IPA(key): [ˈmɒŋkoː]
  • Hyphenation: mankó


mankó (plural mankók)

  1. crutch (a device to assist in motion)


Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mankó mankók
accusative mankót mankókat
dative mankónak mankóknak
instrumental mankóval mankókkal
causal-final mankóért mankókért
translative mankóvá mankókká
terminative mankóig mankókig
essive-formal mankóként mankókként
inessive mankóban mankókban
superessive mankón mankókon
adessive mankónál mankóknál
illative mankóba mankókba
sublative mankóra mankókra
allative mankóhoz mankókhoz
elative mankóból mankókból
delative mankóról mankókról
ablative mankótól mankóktól
Possessive forms of mankó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mankóm mankóim
2nd person sing. mankód mankóid
3rd person sing. mankója mankói
1st person plural mankónk mankóink
2nd person plural mankótok mankóitok
3rd person plural mankójuk mankóik