martalóc

Hungarian

Etymology

From Serbo-Croatian martòloz, from Ottoman Turkish مارتولوز (martoloz, “Christian soldier in the Ottoman army”)(compare Turkish martolos), from Greek αμαρτωλός (amartolós, “sinner”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒrtɒloːt͡s]
• Hyphenation: mar‧ta‧lóc
• Rhymes: -oːt͡s

Noun

martalóc (plural martalócok)

1. (archaic) marauder, freebooter

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	martalóc	martalócok
accusative	martalócot	martalócokat
dative	martalócnak	martalócoknak
instrumental	martalóccal	martalócokkal
causal-final	martalócért	martalócokért
translative	martalóccá	martalócokká
terminative	martalócig	martalócokig
essive-formal	martalócként	martalócokként
essive-modal	—	—
inessive	martalócban	martalócokban
superessive	martalócon	martalócokon
adessive	martalócnál	martalócoknál
illative	martalócba	martalócokba
sublative	martalócra	martalócokra
allative	martalóchoz	martalócokhoz
elative	martalócból	martalócokból
delative	martalócról	martalócokról
ablative	martalóctól	martalócoktól
non-attributive possessive – singular	martalócé	martalócoké
non-attributive possessive – plural	martalócéi	martalócokéi

Possessive forms of martalóc

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	martalócom	martalócaim
2nd person sing.	martalócod	martalócaid
3rd person sing.	martalóca	martalócai
1st person plural	martalócunk	martalócaink
2nd person plural	martalócotok	martalócaitok
3rd person plural	martalócuk	martalócaik

Further reading

• martalóc in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.