martalóc

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Serbo-Croatian martòloz, from Ottoman Turkish ﻣﺎﺭﺗﻠﻮﺱ ‎(martolos, Christian soldier in the Ottoman army), from Greek αμαρτωλός ‎(amartolós, sinner).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈmɒrtɒloːts/
  • Hyphenation: mar‧ta‧lóc

Noun[edit]

martalóc ‎(plural martalócok)

  1. (archaic) marauder, freebooter

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative martalóc martalócok
accusative martalócot martalócokat
dative martalócnak martalócoknak
instrumental martalóccal martalócokkal
causal-final martalócért martalócokért
translative martalóccá martalócokká
terminative martalócig martalócokig
essive-formal martalócként martalócokként
essive-modal
inessive martalócban martalócokban
superessive martalócon martalócokon
adessive martalócnál martalócoknál
illative martalócba martalócokba
sublative martalócra martalócokra
allative martalóchoz martalócokhoz
elative martalócból martalócokból
delative martalócról martalócokról
ablative martalóctól martalócoktól
Possessive forms of martalóc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. martalócom martalócaim
2nd person sing. martalócod martalócaid
3rd person sing. martalóca martalócai
1st person plural martalócunk martalócaink
2nd person plural martalócotok martalócaitok
3rd person plural martalócuk martalócaik