megállíthatatlan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

megállít +‎ -hatatlan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛɡaːlːiːthɒtɒtlɒn]
  • Hyphenation: meg‧ál‧lít‧ha‧tat‧lan

Adjective[edit]

megállíthatatlan (comparative megállíthatatlanabb, superlative legmegállíthatatlanabb)

  1. unstoppable

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative megállíthatatlan megállíthatatlanok
accusative megállíthatatlant megállíthatatlanokat
dative megállíthatatlannak megállíthatatlanoknak
instrumental megállíthatatlannal megállíthatatlanokkal
causal-final megállíthatatlanért megállíthatatlanokért
translative megállíthatatlanná megállíthatatlanokká
terminative megállíthatatlanig megállíthatatlanokig
essive-formal megállíthatatlanként megállíthatatlanokként
essive-modal megállíthatatlanul
inessive megállíthatatlanban megállíthatatlanokban
superessive megállíthatatlanon megállíthatatlanokon
adessive megállíthatatlannál megállíthatatlanoknál
illative megállíthatatlanba megállíthatatlanokba
sublative megállíthatatlanra megállíthatatlanokra
allative megállíthatatlanhoz megállíthatatlanokhoz
elative megállíthatatlanból megállíthatatlanokból
delative megállíthatatlanról megállíthatatlanokról
ablative megállíthatatlantól megállíthatatlanoktól

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]