feltartóztathatatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

feltartóztat +‎ -hatatlan, from fel- +‎ tartóztat

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛltɒrtoːstɒthɒtɒtlɒn]
  • Hyphenation: fel‧tar‧tóz‧tat‧ha‧tat‧lan

Adjective[edit]

feltartóztathatatlan (comparative feltartóztathatatlanabb, superlative legfeltartóztathatatlanabb)

  1. unstoppable, that which cannot be impeded, obstructed, detained, checked, or blocked
    Synonym: megállíthatatlan

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative feltartóztathatatlan feltartóztathatatlanok
accusative feltartóztathatatlant feltartóztathatatlanokat
dative feltartóztathatatlannak feltartóztathatatlanoknak
instrumental feltartóztathatatlannal feltartóztathatatlanokkal
causal-final feltartóztathatatlanért feltartóztathatatlanokért
translative feltartóztathatatlanná feltartóztathatatlanokká
terminative feltartóztathatatlanig feltartóztathatatlanokig
essive-formal feltartóztathatatlanként feltartóztathatatlanokként
essive-modal feltartóztathatatlanul
inessive feltartóztathatatlanban feltartóztathatatlanokban
superessive feltartóztathatatlanon feltartóztathatatlanokon
adessive feltartóztathatatlannál feltartóztathatatlanoknál
illative feltartóztathatatlanba feltartóztathatatlanokba
sublative feltartóztathatatlanra feltartóztathatatlanokra
allative feltartóztathatatlanhoz feltartóztathatatlanokhoz
elative feltartóztathatatlanból feltartóztathatatlanokból
delative feltartóztathatatlanról feltartóztathatatlanokról
ablative feltartóztathatatlantól feltartóztathatatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
feltartóztathatatlané feltartóztathatatlanoké
non-attributive
possessive - plural
feltartóztathatatlanéi feltartóztathatatlanokéi

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]