megszűnése

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

megszűnés +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛksyːneːʃɛ], [ˈmɛksyneːʃɛ]
  • Hyphenation: meg‧szű‧né‧se

Noun

[edit]

megszűnése

  1. third-person singular single-possession possessive of megszűnés

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megszűnése
accusative megszűnését
dative megszűnésének
instrumental megszűnésével
causal-final megszűnéséért
translative megszűnésévé
terminative megszűnéséig
essive-formal megszűnéseként
essive-modal megszűnéséül
inessive megszűnésében
superessive megszűnésén
adessive megszűnésénél
illative megszűnésébe
sublative megszűnésére
allative megszűnéséhez
elative megszűnéséből
delative megszűnéséről
ablative megszűnésétől
non-attributive
possessive - singular
megszűnéséé
non-attributive
possessive - plural
megszűnésééi