menedékkérő

Hungarian

Etymology

From menedék (“asylum; refuge, shelter”) +‎ kérő (“requester”), from kér (“to ask”) +‎ -ő (present-participle suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛnɛdeːkːeːrøː]
• Hyphenation: me‧ne‧dék‧ké‧rő
• Rhymes: -røː

Noun

menedékkérő (plural menedékkérők)

1. asylum seeker

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	menedékkérő	menedékkérők
accusative	menedékkérőt	menedékkérőket
dative	menedékkérőnek	menedékkérőknek
instrumental	menedékkérővel	menedékkérőkkel
causal-final	menedékkérőért	menedékkérőkért
translative	menedékkérővé	menedékkérőkké
terminative	menedékkérőig	menedékkérőkig
essive-formal	menedékkérőként	menedékkérőkként
essive-modal	—	—
inessive	menedékkérőben	menedékkérőkben
superessive	menedékkérőn	menedékkérőkön
adessive	menedékkérőnél	menedékkérőknél
illative	menedékkérőbe	menedékkérőkbe
sublative	menedékkérőre	menedékkérőkre
allative	menedékkérőhöz	menedékkérőkhöz
elative	menedékkérőből	menedékkérőkből
delative	menedékkérőről	menedékkérőkről
ablative	menedékkérőtől	menedékkérőktől
non-attributive possessive - singular	menedékkérőé	menedékkérőké
non-attributive possessive - plural	menedékkérőéi	menedékkérőkéi

Possessive forms of menedékkérő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	menedékkérőm	menedékkérőim
2nd person sing.	menedékkérőd	menedékkérőid
3rd person sing.	menedékkérője	menedékkérői
1st person plural	menedékkérőnk	menedékkérőink
2nd person plural	menedékkérőtök	menedékkérőitek
3rd person plural	menedékkérőjük	menedékkérőik