menza

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Latin mēnsa (table; meal). The pronunciation of the word-medial s as /z/ rather than /s/ points to a possible German influence. See Mensa (dining hall).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈmɛnzɒ]
  • Hyphenation: men‧za
  • Rhymes: -zɒ

Noun[edit]

menza (plural menzák)

  1. refectory, canteen, cafeteria (a school dining location)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative menza menzák
accusative menzát menzákat
dative menzának menzáknak
instrumental menzával menzákkal
causal-final menzáért menzákért
translative menzává menzákká
terminative menzáig menzákig
essive-formal menzaként menzákként
essive-modal
inessive menzában menzákban
superessive menzán menzákon
adessive menzánál menzáknál
illative menzába menzákba
sublative menzára menzákra
allative menzához menzákhoz
elative menzából menzákból
delative menzáról menzákról
ablative menzától menzáktól
non-attributive
possessive - singular
menzáé menzáké
non-attributive
possessive - plural
menzáéi menzákéi
Possessive forms of menza
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. menzám menzáim
2nd person sing. menzád menzáid
3rd person sing. menzája menzái
1st person plural menzánk menzáink
2nd person plural menzátok menzáitok
3rd person plural menzájuk menzáik

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN