mesterség

Hungarian

Etymology

mester +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛʃtɛrʃeːɡ]
• Hyphenation: mes‧ter‧ség

Noun

mesterség (plural mesterségek)

1. (literary or dated) craft, profession

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	mesterség	mesterségek
accusative	mesterséget	mesterségeket
dative	mesterségnek	mesterségeknek
instrumental	mesterséggel	mesterségekkel
causal-final	mesterségért	mesterségekért
translative	mesterséggé	mesterségekké
terminative	mesterségig	mesterségekig
essive-formal	mesterségként	mesterségekként
essive-modal	—	—
inessive	mesterségben	mesterségekben
superessive	mesterségen	mesterségeken
adessive	mesterségnél	mesterségeknél
illative	mesterségbe	mesterségekbe
sublative	mesterségre	mesterségekre
allative	mesterséghez	mesterségekhez
elative	mesterségből	mesterségekből
delative	mesterségről	mesterségekről
ablative	mesterségtől	mesterségektől
non-attributive possessive - singular	mesterségé	mesterségeké
non-attributive possessive - plural	mesterségéi	mesterségekéi

Possessive forms of mesterség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mesterségem	mesterségeim
2nd person sing.	mesterséged	mesterségeid
3rd person sing.	mestersége	mesterségei
1st person plural	mesterségünk	mesterségeink
2nd person plural	mesterségetek	mesterségeitek
3rd person plural	mesterségük	mesterségeik

Synonyms

• (profession): foglalkozás, hivatás, szakma

Derived terms

• mesterséges