mokány

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from Romanian mocan (Transylvanian mountain shepherd, boor, cad, churl), from moacă (club, cudgel).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmokaːɲ]
  • Hyphenation: mo‧kány
  • Rhymes: -aːɲ

Adjective

[edit]

mokány (comparative mokányabb, superlative legmokányabb)

  1. (of a horse) sturdy (of small build but thick-set and hardy)
    Synonyms: zömök, szívós
  2. (rare, of a person) plucky, spunky (proud, decisive, but somewhat crude)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative mokány mokányak
accusative mokányat mokányakat
dative mokánynak mokányaknak
instrumental mokánnyal mokányakkal
causal-final mokányért mokányakért
translative mokánnyá mokányakká
terminative mokányig mokányakig
essive-formal mokányként mokányakként
essive-modal
inessive mokányban mokányakban
superessive mokányon mokányakon
adessive mokánynál mokányaknál
illative mokányba mokányakba
sublative mokányra mokányakra
allative mokányhoz mokányakhoz
elative mokányból mokányakból
delative mokányról mokányakról
ablative mokánytól mokányaktól
non-attributive
possessive - singular
mokányé mokányaké
non-attributive
possessive - plural
mokányéi mokányakéi

References

[edit]
  1. ^ mokány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • mokány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN