nagycsütörtök

Hungarian

Etymology

nagy +‎ csütörtök

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒct͡ʃytørtøk]
• Hyphenation: nagy‧csü‧tör‧tök

Noun

nagycsütörtök (plural nagycsütörtökök)

1. Maundy Thursday, Holy Thursday

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	nagycsütörtök	nagycsütörtökök
accusative	nagycsütörtököt	nagycsütörtököket
dative	nagycsütörtöknek	nagycsütörtököknek
instrumental	nagycsütörtökkel	nagycsütörtökökkel
causal-final	nagycsütörtökért	nagycsütörtökökért
translative	nagycsütörtökké	nagycsütörtökökké
terminative	nagycsütörtökig	nagycsütörtökökig
essive-formal	nagycsütörtökként	nagycsütörtökökként
essive-modal	—	—
inessive	nagycsütörtökben	nagycsütörtökökben
superessive	nagycsütörtökön	nagycsütörtökökön
adessive	nagycsütörtöknél	nagycsütörtököknél
illative	nagycsütörtökbe	nagycsütörtökökbe
sublative	nagycsütörtökre	nagycsütörtökökre
allative	nagycsütörtökhöz	nagycsütörtökökhöz
elative	nagycsütörtökből	nagycsütörtökökből
delative	nagycsütörtökről	nagycsütörtökökről
ablative	nagycsütörtöktől	nagycsütörtököktől
non-attributive possessive - singular	nagycsütörtöké	nagycsütörtököké
non-attributive possessive - plural	nagycsütörtökéi	nagycsütörtökökéi

Possessive forms of nagycsütörtök
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nagycsütörtököm	nagycsütörtökeim
2nd person sing.	nagycsütörtököd	nagycsütörtökeid
3rd person sing.	nagycsütörtöke	nagycsütörtökei
1st person plural	nagycsütörtökünk	nagycsütörtökeink
2nd person plural	nagycsütörtökötök	nagycsütörtökeitek
3rd person plural	nagycsütörtökük	nagycsütörtökeik

Further reading

• nagycsütörtök in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN