narrátor

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: narrator

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From scientific Latin narrator[1] with +‎ -átor ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnɒrːaːtor]
  • Hyphenation: nar‧rá‧tor

Noun[edit]

narrátor (plural narrátorok)

  1. narrator

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative narrátor narrátorok
accusative narrátort narrátorokat
dative narrátornak narrátoroknak
instrumental narrátorral narrátorokkal
causal-final narrátorért narrátorokért
translative narrátorrá narrátorokká
terminative narrátorig narrátorokig
essive-formal narrátorként narrátorokként
essive-modal
inessive narrátorban narrátorokban
superessive narrátoron narrátorokon
adessive narrátornál narrátoroknál
illative narrátorba narrátorokba
sublative narrátorra narrátorokra
allative narrátorhoz narrátorokhoz
elative narrátorból narrátorokból
delative narrátorról narrátorokról
ablative narrátortól narrátoroktól
Possessive forms of narrátor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. narrátorom narrátoraim
2nd person sing. narrátorod narrátoraid
3rd person sing. narrátora narrátorai
1st person plural narrátorunk narrátoraink
2nd person plural narrátorotok narrátoraitok
3rd person plural narrátoruk narrátoraik

References[edit]