nyíl

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Uralic *ńële (arrow).[1][2] Cognates include Finnish nuoli, Estonian nool.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɲiːl]
  • Hyphenation: nyíl

Noun[edit]

nyíl (plural nyilak)

  1. arrow (projectile)
  2. arrow (symbol)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nyíl nyilak
accusative nyilat nyilakat
dative nyílnak nyilaknak
instrumental nyíllal nyilakkal
causal-final nyílért nyilakért
translative nyíllá nyilakká
terminative nyílig nyilakig
essive-formal nyílként nyilakként
essive-modal
inessive nyílban nyilakban
superessive nyílon nyilakon
adessive nyílnál nyilaknál
illative nyílba nyilakba
sublative nyílra nyilakra
allative nyílhoz nyilakhoz
elative nyílból nyilakból
delative nyílról nyilakról
ablative nyíltól nyilaktól
Possessive forms of nyíl
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyilam nyilaim
2nd person sing. nyilad nyilaid
3rd person sing. nyila nyilai
1st person plural nyilunk nyilaink
2nd person plural nyilatok nyilaitok
3rd person plural nyiluk nyilaik

Derived terms[edit]

See also[edit]

References[edit]

  1. ^ Entry #622 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6