nyelve

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈɲɛlvɛ]
  • Hyphenation: nyel‧ve

Etymology 1[edit]

nyelv +‎ -e (possessive suffix)

Noun[edit]

nyelve

  1. third-person singular single-possession possessive of nyelv
Declension[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nyelve
accusative nyelvét
dative nyelvének
instrumental nyelvével
causal-final nyelvéért
translative nyelvévé
terminative nyelvéig
essive-formal nyelveként
essive-modal nyelvéül
inessive nyelvében
superessive nyelvén
adessive nyelvénél
illative nyelvébe
sublative nyelvére
allative nyelvéhez
elative nyelvéből
delative nyelvéről
ablative nyelvétől
non-attributive
possessive - singular
nyelvéé
non-attributive
possessive - plural
nyelvééi
Derived terms[edit]

Etymology 2[edit]

nyel +‎ -ve (adverbial-participle suffix)

Participle[edit]

nyelve

  1. adverbial participle of nyel