nyelvem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

nyelv +‎ -em (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɲɛlvɛm]
  • Hyphenation: nyel‧vem

Noun

[edit]

nyelvem

  1. first-person singular single-possession possessive of nyelv

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nyelvem
accusative nyelvemet
dative nyelvemnek
instrumental nyelvemmel
causal-final nyelvemért
translative nyelvemmé
terminative nyelvemig
essive-formal nyelvemként
essive-modal nyelvemül
inessive nyelvemben
superessive nyelvemen
adessive nyelvemnél
illative nyelvembe
sublative nyelvemre
allative nyelvemhez
elative nyelvemből
delative nyelvemről
ablative nyelvemtől
non-attributive
possessive - singular
nyelvemé
non-attributive
possessive - plural
nyelveméi