nyelvhasználat

Hungarian[edit]

nyelv (“language”) +‎ használat (“usage”)

nyelvhasználat

usage, parlance (the established custom of using language; the ways and contexts in which spoken and written words are used, especially by a certain group of people or in a certain region)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvhasználat	nyelvhasználatok
accusative	nyelvhasználatot	nyelvhasználatokat
dative	nyelvhasználatnak	nyelvhasználatoknak
instrumental	nyelvhasználattal	nyelvhasználatokkal
causal-final	nyelvhasználatért	nyelvhasználatokért
translative	nyelvhasználattá	nyelvhasználatokká
terminative	nyelvhasználatig	nyelvhasználatokig
essive-formal	nyelvhasználatként	nyelvhasználatokként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvhasználatban	nyelvhasználatokban
superessive	nyelvhasználaton	nyelvhasználatokon
adessive	nyelvhasználatnál	nyelvhasználatoknál
illative	nyelvhasználatba	nyelvhasználatokba
sublative	nyelvhasználatra	nyelvhasználatokra
allative	nyelvhasználathoz	nyelvhasználatokhoz
elative	nyelvhasználatból	nyelvhasználatokból
delative	nyelvhasználatról	nyelvhasználatokról
ablative	nyelvhasználattól	nyelvhasználatoktól
non-attributive possessive - singular	nyelvhasználaté	nyelvhasználatoké
non-attributive possessive - plural	nyelvhasználatéi	nyelvhasználatokéi

Possessive forms of nyelvhasználat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvhasználatom	nyelvhasználataim
2nd person sing.	nyelvhasználatod	nyelvhasználataid
3rd person sing.	nyelvhasználata	nyelvhasználatai
1st person plural	nyelvhasználatunk	nyelvhasználataink
2nd person plural	nyelvhasználatotok	nyelvhasználataitok
3rd person plural	nyelvhasználatuk	nyelvhasználataik