nyelvkurzus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nyelv ‎(language) +‎ kurzus ‎(course)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈɲɛlvkurzuʃ/
  • Hyphenation: nyelv‧kur‧zus

Noun[edit]

nyelvkurzus ‎(plural nyelvkurzusok)

  1. language course

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative nyelvkurzus nyelvkurzusok
accusative nyelvkurzust nyelvkurzusokat
dative nyelvkurzusnak nyelvkurzusoknak
instrumental nyelvkurzussal nyelvkurzusokkal
causal-final nyelvkurzusért nyelvkurzusokért
translative nyelvkurzussá nyelvkurzusokká
terminative nyelvkurzusig nyelvkurzusokig
essive-formal nyelvkurzusként nyelvkurzusokként
essive-modal
inessive nyelvkurzusban nyelvkurzusokban
superessive nyelvkurzuson nyelvkurzusokon
adessive nyelvkurzusnál nyelvkurzusoknál
illative nyelvkurzusba nyelvkurzusokba
sublative nyelvkurzusra nyelvkurzusokra
allative nyelvkurzushoz nyelvkurzusokhoz
elative nyelvkurzusból nyelvkurzusokból
delative nyelvkurzusról nyelvkurzusokról
ablative nyelvkurzustól nyelvkurzusoktól
Possessive forms of nyelvkurzus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvkurzusom nyelvkurzusaim
2nd person sing. nyelvkurzusod nyelvkurzusaid
3rd person sing. nyelvkurzusa nyelvkurzusai
1st person plural nyelvkurzusunk nyelvkurzusaink
2nd person plural nyelvkurzusotok nyelvkurzusaitok
3rd person plural nyelvkurzusuk nyelvkurzusaik

Synonyms[edit]