nyelvtanulás

Hungarian

Etymology

From nyelv (“language”) +‎ tanulás (“learning”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛlftɒnulaːʃ]
• Hyphenation: nyelv‧ta‧nu‧lás

Noun

nyelvtanulás (usually uncountable, plural nyelvtanulások)

1. language learning (activity of learning one or several foreign languages)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvtanulás	nyelvtanulások
accusative	nyelvtanulást	nyelvtanulásokat
dative	nyelvtanulásnak	nyelvtanulásoknak
instrumental	nyelvtanulással	nyelvtanulásokkal
causal-final	nyelvtanulásért	nyelvtanulásokért
translative	nyelvtanulássá	nyelvtanulásokká
terminative	nyelvtanulásig	nyelvtanulásokig
essive-formal	nyelvtanulásként	nyelvtanulásokként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvtanulásban	nyelvtanulásokban
superessive	nyelvtanuláson	nyelvtanulásokon
adessive	nyelvtanulásnál	nyelvtanulásoknál
illative	nyelvtanulásba	nyelvtanulásokba
sublative	nyelvtanulásra	nyelvtanulásokra
allative	nyelvtanuláshoz	nyelvtanulásokhoz
elative	nyelvtanulásból	nyelvtanulásokból
delative	nyelvtanulásról	nyelvtanulásokról
ablative	nyelvtanulástól	nyelvtanulásoktól
non-attributive possessive - singular	nyelvtanulásé	nyelvtanulásoké
non-attributive possessive - plural	nyelvtanuláséi	nyelvtanulásokéi

Possessive forms of nyelvtanulás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvtanulásom	nyelvtanulásaim
2nd person sing.	nyelvtanulásod	nyelvtanulásaid
3rd person sing.	nyelvtanulása	nyelvtanulásai
1st person plural	nyelvtanulásunk	nyelvtanulásaink
2nd person plural	nyelvtanulásotok	nyelvtanulásaitok
3rd person plural	nyelvtanulásuk	nyelvtanulásaik

Derived terms

• nyelvtanulási

 

Related terms

• nyelvtanítás

 

Further reading

• nyelvtanulás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN