nyugtatószer

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nyugtató +‎ szer

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɲuktɒtoːsɛr]
  • Hyphenation: nyug‧ta‧tó‧szer

Noun[edit]

nyugtatószer (plural nyugtatószerek)

  1. sedative, tranquilizer

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nyugtatószer nyugtatószerek
accusative nyugtatószert nyugtatószereket
dative nyugtatószernek nyugtatószereknek
instrumental nyugtatószerrel nyugtatószerekkel
causal-final nyugtatószerért nyugtatószerekért
translative nyugtatószerré nyugtatószerekké
terminative nyugtatószerig nyugtatószerekig
essive-formal nyugtatószerként nyugtatószerekként
essive-modal
inessive nyugtatószerben nyugtatószerekben
superessive nyugtatószeren nyugtatószereken
adessive nyugtatószernél nyugtatószereknél
illative nyugtatószerbe nyugtatószerekbe
sublative nyugtatószerre nyugtatószerekre
allative nyugtatószerhez nyugtatószerekhez
elative nyugtatószerből nyugtatószerekből
delative nyugtatószerről nyugtatószerekről
ablative nyugtatószertől nyugtatószerektől
Possessive forms of nyugtatószer
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyugtatószerem nyugtatószereim
2nd person sing. nyugtatószered nyugtatószereid
3rd person sing. nyugtatószere nyugtatószerei
1st person plural nyugtatószerünk nyugtatószereink
2nd person plural nyugtatószeretek nyugtatószereitek
3rd person plural nyugtatószerük nyugtatószereik

Synonyms[edit]