ocsmány
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Of unknown origin.[1]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]ocsmány (comparative ocsmányabb, superlative legocsmányabb)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ocsmány | ocsmányak |
| accusative | ocsmányat | ocsmányakat |
| dative | ocsmánynak | ocsmányaknak |
| instrumental | ocsmánnyal | ocsmányakkal |
| causal-final | ocsmányért | ocsmányakért |
| translative | ocsmánnyá | ocsmányakká |
| terminative | ocsmányig | ocsmányakig |
| essive-formal | ocsmányként | ocsmányakként |
| essive-modal | ocsmányul | — |
| inessive | ocsmányban | ocsmányakban |
| superessive | ocsmányon | ocsmányakon |
| adessive | ocsmánynál | ocsmányaknál |
| illative | ocsmányba | ocsmányakba |
| sublative | ocsmányra | ocsmányakra |
| allative | ocsmányhoz | ocsmányakhoz |
| elative | ocsmányból | ocsmányakból |
| delative | ocsmányról | ocsmányakról |
| ablative | ocsmánytól | ocsmányaktól |
| non-attributive possessive – singular |
ocsmányé | ocsmányaké |
| non-attributive possessive – plural |
ocsmányéi | ocsmányakéi |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ ocsmány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
[edit]- ocsmány in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.