opció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: opcio

Catalan[edit]

Etymology[edit]

From Latin optiōnem, accusative of optiō.

Noun[edit]

opció f (plural opcions)

  1. option

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Latin optio.[1] With -ció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈopt͡siʲoː]
  • Hyphenation: op‧ció

Noun[edit]

opció (plural opciók)

  1. option (one of a set of choices that can be made)
    Synonyms: lehetőség, választás, választási lehetőség, alternatíva
  2. (finance, law) the right of first refusal, option (a contract giving the holder the right to buy or sell an asset at a set strike price; can apply to financial market transactions, or to ordinary transactions for tangible assets such as a residence or automobile)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative opció opciók
accusative opciót opciókat
dative opciónak opcióknak
instrumental opcióval opciókkal
causal-final opcióért opciókért
translative opcióvá opciókká
terminative opcióig opciókig
essive-formal opcióként opciókként
essive-modal
inessive opcióban opciókban
superessive opción opciókon
adessive opciónál opcióknál
illative opcióba opciókba
sublative opcióra opciókra
allative opcióhoz opciókhoz
elative opcióból opciókból
delative opcióról opciókról
ablative opciótól opcióktól
Possessive forms of opció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. opcióm opcióim
2nd person sing. opciód opcióid
3rd person sing. opciója opciói
1st person plural opciónk opcióink
2nd person plural opciótok opcióitok
3rd person plural opciójuk opcióik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN