opció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: opcio

Catalan[edit]

Etymology[edit]

From Latin optiōnem, accusative of optiō.

Noun[edit]

opció f ‎(plural opcions)

  1. option

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin optio[1] +‎ -ció.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈopt͡siʲoː]
  • Hyphenation: op‧ció

Noun[edit]

opció ‎(plural opciók)

  1. option

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative opció opciók
accusative opciót opciókat
dative opciónak opcióknak
instrumental opcióval opciókkal
causal-final opcióért opciókért
translative opcióvá opciókká
terminative opcióig opciókig
essive-formal opcióként opciókként
essive-modal
inessive opcióban opciókban
superessive opción opciókon
adessive opciónál opcióknál
illative opcióba opciókba
sublative opcióra opciókra
allative opcióhoz opciókhoz
elative opcióból opciókból
delative opcióról opciókról
ablative opciótól opcióktól
Possessive forms of opció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. opcióm opcióim
2nd person sing. opciód opcióid
3rd person sing. opciója opciói
1st person plural opciónk opcióink
2nd person plural opciótok opcióitok
3rd person plural opciójuk opcióik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2