parancsnok

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

parancs +‎ -nok

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈpɒrɒnt͡ʃnok]
  • Hyphenation: pa‧rancs‧nok

Noun[edit]

parancsnok (plural parancsnokok)

  1. commander

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative parancsnok parancsnokok
accusative parancsnokot parancsnokokat
dative parancsnoknak parancsnokoknak
instrumental parancsnokkal parancsnokokkal
causal-final parancsnokért parancsnokokért
translative parancsnokká parancsnokokká
terminative parancsnokig parancsnokokig
essive-formal parancsnokként parancsnokokként
essive-modal
inessive parancsnokban parancsnokokban
superessive parancsnokon parancsnokokon
adessive parancsnoknál parancsnokoknál
illative parancsnokba parancsnokokba
sublative parancsnokra parancsnokokra
allative parancsnokhoz parancsnokokhoz
elative parancsnokból parancsnokokból
delative parancsnokról parancsnokokról
ablative parancsnoktól parancsnokoktól
Possessive forms of parancsnok
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. parancsnokom parancsnokaim
2nd person sing. parancsnokod parancsnokaid
3rd person sing. parancsnoka parancsnokai
1st person plural parancsnokunk parancsnokaink
2nd person plural parancsnokotok parancsnokaitok
3rd person plural parancsnokuk parancsnokaik