permutáció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin permutatio[1] with +‎ -áció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈpɛrmutaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: per‧mu‧tá‧ció

Noun[edit]

permutáció ‎(plural permutációk)

  1. (combinatorics) permutation

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative permutáció permutációk
accusative permutációt permutációkat
dative permutációnak permutációknak
instrumental permutációval permutációkkal
causal-final permutációért permutációkért
translative permutációvá permutációkká
terminative permutációig permutációkig
essive-formal permutációként permutációkként
essive-modal
inessive permutációban permutációkban
superessive permutáción permutációkon
adessive permutációnál permutációknál
illative permutációba permutációkba
sublative permutációra permutációkra
allative permutációhoz permutációkhoz
elative permutációból permutációkból
delative permutációról permutációkról
ablative permutációtól permutációktól
Possessive forms of permutáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. permutációm permutációim
2nd person sing. permutációd permutációid
3rd person sing. permutációja permutációi
1st person plural permutációnk permutációink
2nd person plural permutációtok permutációitok
3rd person plural permutációjuk permutációik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2