pragmatizmus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From English pragmatism.[1] With -izmus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈprɒɡmɒtizmuʃ]
  • Hyphenation: prag‧ma‧tiz‧mus
  • Rhymes: -uʃ

Noun[edit]

pragmatizmus (usually uncountable, plural pragmatizmusok)

  1. pragmatism

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative pragmatizmus pragmatizmusok
accusative pragmatizmust pragmatizmusokat
dative pragmatizmusnak pragmatizmusoknak
instrumental pragmatizmussal pragmatizmusokkal
causal-final pragmatizmusért pragmatizmusokért
translative pragmatizmussá pragmatizmusokká
terminative pragmatizmusig pragmatizmusokig
essive-formal pragmatizmusként pragmatizmusokként
essive-modal
inessive pragmatizmusban pragmatizmusokban
superessive pragmatizmuson pragmatizmusokon
adessive pragmatizmusnál pragmatizmusoknál
illative pragmatizmusba pragmatizmusokba
sublative pragmatizmusra pragmatizmusokra
allative pragmatizmushoz pragmatizmusokhoz
elative pragmatizmusból pragmatizmusokból
delative pragmatizmusról pragmatizmusokról
ablative pragmatizmustól pragmatizmusoktól
non-attributive
possessive - singular
pragmatizmusé pragmatizmusoké
non-attributive
possessive - plural
pragmatizmuséi pragmatizmusokéi
Possessive forms of pragmatizmus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pragmatizmusom pragmatizmusaim
2nd person sing. pragmatizmusod pragmatizmusaid
3rd person sing. pragmatizmusa pragmatizmusai
1st person plural pragmatizmusunk pragmatizmusaink
2nd person plural pragmatizmusotok pragmatizmusaitok
3rd person plural pragmatizmusuk pragmatizmusaik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading[edit]