prosztata

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin prostata. [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈprostɒtɒ]
  • Hyphenation: prosz‧ta‧ta

Noun[edit]

prosztata (plural prosztaták)

  1. prostate

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative prosztata prosztaták
accusative prosztatát prosztatákat
dative prosztatának prosztatáknak
instrumental prosztatával prosztatákkal
causal-final prosztatáért prosztatákért
translative prosztatává prosztatákká
terminative prosztatáig prosztatákig
essive-formal prosztataként prosztatákként
essive-modal
inessive prosztatában prosztatákban
superessive prosztatán prosztatákon
adessive prosztatánál prosztatáknál
illative prosztatába prosztatákba
sublative prosztatára prosztatákra
allative prosztatához prosztatákhoz
elative prosztatából prosztatákból
delative prosztatáról prosztatákról
ablative prosztatától prosztatáktól
Possessive forms of prosztata
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. prosztatám prosztatáim
2nd person sing. prosztatád prosztatáid
3rd person sing. prosztatája prosztatái
1st person plural prosztatánk prosztatáink
2nd person plural prosztatátok prosztatáitok
3rd person plural prosztatájuk prosztatáik

Synonyms[edit]

References[edit]