prosztata

Hungarian

Etymology

From Latin prostata.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈprostɒtɒ]
• Hyphenation: prosz‧ta‧ta
• Rhymes: -tɒ

Noun

prosztata (plural prosztaták)

1. (anatomy) prostate

   Synonym: dülmirigy

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	prosztata	prosztaták
accusative	prosztatát	prosztatákat
dative	prosztatának	prosztatáknak
instrumental	prosztatával	prosztatákkal
causal-final	prosztatáért	prosztatákért
translative	prosztatává	prosztatákká
terminative	prosztatáig	prosztatákig
essive-formal	prosztataként	prosztatákként
essive-modal	—	—
inessive	prosztatában	prosztatákban
superessive	prosztatán	prosztatákon
adessive	prosztatánál	prosztatáknál
illative	prosztatába	prosztatákba
sublative	prosztatára	prosztatákra
allative	prosztatához	prosztatákhoz
elative	prosztatából	prosztatákból
delative	prosztatáról	prosztatákról
ablative	prosztatától	prosztatáktól
non-attributive possessive - singular	prosztatáé	prosztatáké
non-attributive possessive - plural	prosztatáéi	prosztatákéi

Possessive forms of prosztata
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	prosztatám	prosztatáim
2nd person sing.	prosztatád	prosztatáid
3rd person sing.	prosztatája	prosztatái
1st person plural	prosztatánk	prosztatáink
2nd person plural	prosztatátok	prosztatáitok
3rd person plural	prosztatájuk	prosztatáik

Further reading

• prosztata in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN