puhafa

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

puha (soft) +‎ fa (wood)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈpuɦɒfɒ]
  • Hyphenation: pu‧ha‧fa
  • Rhymes: -fɒ

Noun

[edit]

puhafa (plural puhafák)

  1. softwood

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative puhafa puhafák
accusative puhafát puhafákat
dative puhafának puhafáknak
instrumental puhafával puhafákkal
causal-final puhafáért puhafákért
translative puhafává puhafákká
terminative puhafáig puhafákig
essive-formal puhafaként puhafákként
essive-modal
inessive puhafában puhafákban
superessive puhafán puhafákon
adessive puhafánál puhafáknál
illative puhafába puhafákba
sublative puhafára puhafákra
allative puhafához puhafákhoz
elative puhafából puhafákból
delative puhafáról puhafákról
ablative puhafától puhafáktól
non-attributive
possessive - singular
puhafáé puhafáké
non-attributive
possessive - plural
puhafáéi puhafákéi
Possessive forms of puhafa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. puhafám puhafáim
2nd person sing. puhafád puhafáid
3rd person sing. puhafája puhafái
1st person plural puhafánk puhafáink
2nd person plural puhafátok puhafáitok
3rd person plural puhafájuk puhafáik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • puhafa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN